Alapismeretek a pázsit tápanyag ellátásához II. rész
Az előző áttekintésünkben a makroelemeken belül a nitrogén (N), foszfor (P) és kálium (K) jelentőségére mutattunk rá.
Szintén a makroelemekhez sorolt tápelemek még a kalcium (Ca), magnézium (Mg) és a kén (S). Ezeket az elemeket gyakran nevezik mezoelemeknek vagy "másodlagos" elemeknek is, de ugyanúgy a makroelemekhez tartoznak, mint a N, P, K. Nézzük, milyen szerepe van ezeknek a mezoelemeknek.
A kalcium feladata a növényben szintén sokrétű. Többek között szerepe van a sejtmembránok helyes működésének fenntartásában, hiszen azok áteresztőképességének szabályozását a megfelelő K/Ca arány biztosítja. A kalcium a fejlődés kezdeti szakaszától (csírázás) kezdődően az egész vegetációs időszakban kedvező hatást fejt ki a füvek fejlődésére, elősegíti a többi tápelem felvételét. Részt vesz a szénhidrát anyagcsere szabályozásában és nélkülözhetetlen a gyökerek egészséges és normális növekedéséhez.
A magnézium a növények zöld színtesteinek /klorofill/ építőeleme, fontos szerepet játszik a fotoszintézisben - melyben a növények, így a füvek is a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre – az aminosavak és fehérjék előállításában, az energiaháztartásban, valamint az enzimek működésében katalizátor szerepe is van. Hozzájárul továbbá a gyökérnövekedéshez, így elősegíti a víz- és tápanyagfelvételt a talajból. Segít a füvek stressztűrő képességének a fokozásában is.
A kén szerepet játszik a füvek stresszel szembeni ellenálló képességének alakításában, a fehérjék, enzimek és vitaminok létrejöttében. Részt vesz a fotoszintézisben és fontos építőeleme a fehérjéken túl a különböző zsírsavaknak, illóanyagoknak is.
A következő alkalommal a mikroelemekkel folytatjuk a nélkülözhetetlen elemek áttekintését.
Tudjuk már, hogy a tápelemeket csoportosíthatjuk mennyiségi alapon, azaz a növények szárazanyagában előforduló mennyiségük alapján – így makro- és mikroelemeket különböztetünk meg – illetve az elemek funkciója szerint.
A tápelemek mennyiségi osztályozása általánosan elterjedt a gyakorlatban, pedig az elemek jelentőségét nem feltétlen a mennyiségük határozza meg. A viszonylag kis mennyiségben előforduló mikroelemek élettanilag ugyanolyan fontosak, mint a makroelemek, tehát ezek megfelelő mértékű pótlásáról is gondoskodnunk kell.
